Vámosszabadi rövid története

A falu nevének két tagja azt sugallja, hogy hajdani két falu épült össze.A “Vámos” tag arra utal, hogy Alsóvámos évszázadokon keresztül vámszedőhely volt.

A “Szabadi” tag – az egykori Győrszabadi nevet őrzi – azt a hajdani állapotot idézi, amikor a lakóknak a feudalizmus idején bizonyos kiváltságaik voltak. A vámhely továbbra is jellemző a településre, hiszen az északra irányuló közúti forgalom egyik legnagyobb határállomása itt van. A forgalmat a Dunán átvivő híd pedig immáron kultúrtörténeti érték. Vámosszabadi és a Nagy-Duna másik partján fekvő, de a trianoni döntésig Magyarországhoz, pontosabban Győr megyéhez tartozó csilízközi Medve között komp biztosította az összeköttetést, és már az első világháború előtt felmerült egy híd megépítésének a gondolata. A háború és a trianoni döntés miatt ez csak terv maradt.

Az 1938-as első bécsi döntés után a Felvidék – és vele a Csallóköz is – visszatért, ami azonnal felélesztette a híd megépítésének gondolatát. A következő évben már meg is kezdték, 1942-ben pedig már be is fejezték az építkezést. 1944-ben bombatámadás érte, majd egy úszóakna rongálta meg; 1945. márciusában pedig a visszavonuló német csapatok felrobbantották. A szovjetek azonnal megkezdték az újjáépítést, de csak ők használhatták. Csak 1968-ban kezdték meg a végleges felújítást, ami 1973-ban fejeződött be.

A XIV. században már tudunk a falu templomáról, ami a török háborúkban pusztult el. A múlt század közepén felépített templom freskóit és olaj-festményeit ismeretlen olasz festő készítette. 1896-ban, amikor “Vámos összes házai, a templom is vízben állottak, úgy, hogy a közlekedés csak ladikkal volt lehetséges” – árvíz rongálta meg.
1994-ben renoválták a templomot, és hozták rendbe a freskókat.

A falutól északra, a Nagy-Duna töltésének közelében található a Vörösrét. A feltöltődött Duna-ágakkal gazdagon behálózott területen a mocsárrétek több védett növényfaja él, mint például a szibériai nőszirom, a széles levelű nőszőfű, a kornistárnics, a nyári tőzike. Sok növényfaj tömegesen virít, ilyenek a réti füzény, a sárga nőszirom, a réti margitvirág.

Több madárfaj jár táplálkozni a rétre, időnként megjelenik a fekete gólya és a szürke gém is, költ a barna rétihéja, az egerészölyv, a fehér gólya.
A töltés mögött botlófüzekkel, telepített nyárasokkal borított területet az áradáskor elborító víz a mélyedésekben az év nagy részén megmarad, jó élőhelyet jelentve a mocsarak jellegzetes állatainak: a mocsári békának, a varangynak, a fürge gyíknak, a vízisiklónak és a rájuk vadászó madaraknak.
A falutól délnyugatra és nyugatra húzódó csatornák között terül el a Körtvélylapos. Fehér fűz, rekettye fűz, fekete nyár, veresgyűrű som kisérte csatornák vízébe lebegő és gyökerező hínártársulások színpompás együttesei élnek itt. Tömegesen virít a védett békaliliom, a Szigetközben eddig csak innen került elő a védett nádi boglárka, gyakori a fehér tündérrózsa, a tavirózsa, a vízi menta, az ágas békabuzogány.

A falu központjában 4 horgásztó víze csillog, a közeli Nagy-Duna sarkantyúi mögött további horgászvizek találhatók. A Dunát kísérő facsoportokkal díszített mocsárrétek és szélesen zöldellő galériaerdő között a határállomásra vezető út mentén található a győri horgászok paradicsoma és kedvelt kiránduló helye, a Vidra Csárda. A töltésről letérve szép környezetben, 10 hektáros területen lévő gondozott, és gyakran – hetente – telepített két horgásztó között vezet az út a Csárdáig. Napijegyek helyben válthatók.

Településünk címere

A községcímer pajzs alakú, a fekvő része függőlegesen ketté osztva.
A bal oldali mezőben piros alapon aranyszínű, álló oroszlán, mely jelképezi azt, hogy mindkét település (Győrszabadi és Alsóvámos) több mint 600 éven keresztül a Héderváry család és hozzátartozóik birtokaihoz tartozott. A Héderváryak címerében az oroszlán található fő helyen.
A jobb oldali fekvő mezőben zöld alapon jobb oldalt fehér ekevas élével kifelé fordított, bal oldalt fehér csoroszlya, ez jelképezi a település mezőgazdasági jellegét. A pajzs alsó részén három ezüstszínű hullámos vonal kék mezőben jelképezi a települések életét alapvetően meghatározó, a településeket körbehálózó Nagy-Dunát, a Szavai-csatornát és a Révfalusi-csatornát. Ezek az élővizek nagyon sok szenvedést okoztak a két településen élő embereknek. A gyakran pusztító árvizek többször is teljesen elpusztították mindkét települést, de a lakosság nagy része mindig itt kezdte újra életét.
A belső két kék mezőben található két-két hal jelzi, hogy a terület mindig bővelkedett halban. A történetírók ebből származtatják Szabadi nevét: szabad volt a községben halászni, vadászni.
A címpajzsot mindkét oldalt összefogó aranyszínű tölgyfalevél-koszorú jelképezi a településeket körbefogó erdőket, valamint az összefonódó koszorú szimbolizálja a két település 1950-ben történő egyesülését is.

forrás: www. nemzetijelkepek.hu