Lélekmozgató Vámosszabadin -„A lélek mozgásban”

by admin2 · 2022.02.22

„A lélek mozgásban” –ez a paralimpia mottója, ami azt az üzenetet szeretné közvetíteni a világ felé, hogy ha a lélek mozdul, az a testet is mozgásra, cselekvésre kényszeríti. Ahhoz pedig, hogy a lélek megmozduljon, megértés, tapasztalás, és befogadás szükséges.

Ez a megismertetés a célja Lélekmozgató programnak, amit a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny-, és Szabaidősport Szövetsége hozott létre a parasportolók megünneplésére és amihez idén először iskolánk is csatlakozott.
A Faluház dísztermében először a Honeybeast Idevaló c. dalára készült videoklipet tekintettük meg, mely az elfogadásról szól.
A klip egyik szereplője Illés Fanni úszó paralimpikon, aki lábak nélkül született, a másik Demeter Orsolya, aki Down-szindrómával született, és így lett színész. A harmadik pedig Sárai Rita táncművész, aki 29 évesen került kerekesszékbe egy baleset miatt. De megtanult vele együtt élni, kijött a depresszióból, és teljes életet él, tanít. Hihetetlenül sugárzó személyiség, és az optimizmusa mindenkire hatással van.
„Látod, semmi nem történt
csak elpazaroltál egy töltényt
de itt a golyó a szívemben

nincs baj, de játsszunk inkább mást
tedd el a furcsa pillantást
részemről minden rendben.”
A dal elhangzása után csend borult a teremre. Látszott a gyerekek arcán, hogy kis lelküket megérintette a történet.

Majd arról beszélgettünk, mit is jelent a parasport, pontosabban a para szó, miért éppen ezt használjuk. Ez egy görög eredetű szó, aminek a jelentése párhuzamos, és azt szemlélteti, hogy a fogyatékos emberek sportmozgalma és az épek sportmozgalma egymással párhuzamosan halad.
5+1 fogyatékossági típus (a látás, a hallás, a beszéd, a mozgás, az értelmi fogyatékossággal élő és a szervátültetett sportolók), amiket megkülönböztetünk egymástól.
Nagyon fontos, amikor a fogyatékossággal élők sportjáról beszélünk, hogy a szóhasználatunk helyes legyen. Bántó, ha azt mondjuk szellemi fogyatékos, helyette értelmi fogyatékos.
Nem használjuk a tolószék szót, helyette kerekesszék.
Nem süket, hanem siket.
Nem egészséges, hanem ép.
Nagyon fontos a tisztelet. A megbecsülés jele, ha helyesen használjuk ezeket a szavakat.

Ezután kedves vendéget köszöntöttünk: Keller Péter fiatalembert, aki egy genetikai rendellenességgel született: az ízületek merevek a felső végtagjaiban, így fogni, markolni nem tud erősen. És aki itt, a mi kis iskolánkban tanult meg írni-olvasni.
Peti mesélt a gyerekeknek arról, hogyan tanulta meg már a speciális óvodában a ceruzafogást, hogyan kellett megtanulnia egyedül öltözködni, enni, leküzdeni a mindennapi nehézségeket, hiszen jól tudta, hogy nem számíthat örökké a felnőttek segítségére.

Ő is parasportoló volt, hiszen évekig úszott, versenyekre járt, ami neki és sorstársainak sokkal megerőltetőbb, mint az ép embereknek, hisz adott esetben nem tudnak eljutni egyedül az edzésre és már a sportruházat felvétele sem egyszerű feladat. Épp ezért lenyűgöző és hihetetlenül nagy az ő teljesítményük.
Péter vallja, hogy amit tudunk, csináljuk meg, de ha nem tudjuk, ne szégyelljünk segítséget kérni.
Végül elmesélte a gyerekeknek, hogy jogosítványt szeretett volna, ám a mások számára elérhető módon erre nem volt lehetősége. Ő viszont egyetlen pillanatra sem adta fel a reményt, előbb speciális kocsit vásárolt Németországban, aztán pár hónap alatt megtanulta lábbal vezetni az egyedi Škodát. A bal lábammal változtatok irányt, a szerkezet külsőleg hasonlít a bringák pedáljára. Sokan nem hiszik el, hogy lábbal ki lehet számolni a kanyarok ívét. Így az alsó végtagjaink kifinomultabbak – magyarázta Péter, aki mindig zokniban ül a volánhoz. Így tudja ugyanis optimálisan kormányozni lábbal az autót a forgalomban.

Végül válaszolt a gyerekek számtalan kérdésére, megköszönve, hogy ilyen nyitottak, elfogadóak. – Maradjatok mindig ilyenek! – búcsúzott.

A program következő részében különböző parasportágakkal és alapszabályaival ismerkedtünk kis videók segítségével: kerekesszékes kézilabda, kerekesszékes tenisz, ülőröplabda és a kerekesszékes táncsport.
A 2020-as év legnagyobb tánc kihívása egy dél-afrikai énekes Jerusalema c. dala. A tánc üzenete, hogy lehetséges a boldogság, még ha olyan időket élünk, mint most, a világjárvány idején. Sárai Rita – talán a világon egyedüliként – kerekesszékkel teljesítette a kihívást!

Majd Berényi Éva művelődésszervező diafilmet vetített a gyerekeknek. Bartos Erika Őrangyal c. kötete speciális igényű gyerekek mindennapjairól szól, az ő útjukon keresztül az elfogadásról az együttélésről. Hisz azok a gyerekek, akik valamilyen speciális nehézséggel küzdenek, legtöbbször nem sajnálatra vágynak, hanem szeretetre, elfogadásra, természetes és azonos bánásmódra. Az érzékenyítő, szép kötet természetes hangon, könnyedén szól korántsem könnyű élethelyzetekről.
A levetített mese egy látássérült kislányról, Liliről szólt. Nagyon szépen mutatja be, hogy a bizonyos területen korlátozott képességű gyerekek nem áldozatok, hanem pontosan olyanok, mint a többiek: gyerekek.

Ezután a gyerekek megismerkedtek a csörgőlabda parasporttal – érdeklődve hallgatták, mivel a labdában lévő csörgők irányítják a játékosokat, így tájékozódnak a labda helyzetéről, ezért a verseny helyszínén néma csend van, hogy a játékosok koncentrálni tudjanak. Maguk is kipróbálhatták, milyen érzés vakon vizet önteni egy pohárba, kitapogatni a Braille-írást, melyről Éva néni beszélt és mutatott meg nekik az önkormányzat folyosóján. Louis Braille egy teljes rendszert fejlesztett ki a vakok számára. Nem elégedett meg az írásjelek és a számok lefordításával, hanem hozzáadta a matematika és a zene szimbólumait is a vakok ábécéjéhez. Mindez végül lehetővé tette a gyors tanulást, az olvasást, írást, a tudomány és a világ megismerését a gyengénlátók számára.

Levezetésként bizalomjátékot játszottunk a pályán: a gyerekek párokban vezették bekötött számú társukat bóják között, majd megbeszélték, milyen érzés volt számukra.
Baranyai Anita tanárnő irányításával szebbnél szebb rajzokkal készültek a gyerekek, melyeket kiállítás keretében tekintettünk meg. A gyerekek az alkotás élménye mellett emléklappal és kis ajándékokkal lettek gazdagabbak.
Még sokáig emlegetni fogjuk az ezen a napon átélteket, tapasztaltakat, megőrizzük a szívükben és nyitottabb szívvel fordulunk fogyatékkal élő embertársaink felé.