A 27. Dr. Timaffy László Regionális Néprajzversenyről idén sem hiányozhatott kis iskolánk.
Ahogy már kb. 25 éve mindig, novemberben izgatottan vártuk a felhívást – Vajon most mi lesz a témája az előzetes feladatsornak? -, és rögtön meg is kezdtük a felkészülést.
Maga a verseny kétfordulós. Az előzetes feladatsor megfelelő teljesítése után lehet bekerülni a második fordulóra. A második fordulón az elméleti feladatok megoldása mellett hagyományőrző produkciók bemutatására is sor kerül, melyben segíthet az iskola többi tanulója is.
Hogy milyen komoly gyűjtőmunka is ez? Íme itt vannak a 3-4. osztályosok feladatai:
1. Gyűjtsetek információkat minél több szempontból arról, hogy a régi időben hogyan sütötték a kenyeret, hogyan dolgozták fel a tejet! A feladatot lássátok el illusztrációval is!
2. Gyűjtsetek szólásokat, közmondásokat ételekhez és a táplálkozáshoz kapcsolódóan! A feladatmegoldást lássátok el magyarázattal is!
3. Készítsetek riportot a környezetetekben élő emberekkel a táplálkozási szokásaikról! Térjetek ki arra is, hogy milyen jellegzetes ételeket készítenek, készítettek az egyes ünnepekre! Kérdezzétek őket minél több szempontból!
Lelkesen készítette a háromfős csapat – Elisa, Zsófi és Lizett – a riportokat, kerestük és illusztráltuk a közmondásokat, gyűjtöttünk kenyérsütésről, tejfeldolgozásról.
Szépen gyűltek a lapok, melyeket összefűzve beküldtünk Horváth Andreának, a verseny kitalálójának és szervezőjének a győri Kovács Margit Iskolába és vártuk az értesítést, mely választ ad a nagy kérdésre: Vajon bejutottunk a döntőbe?
Nem csalódtunk: bejutottunk, mint az eddigi összes versenyen, így hát tudtuk, hogy a másik komoly munka most kezdődik: az Apáról fiúra c. néprajzi könyv két fejezetét kellett a gyerekeknek megtanulni. Minden szabad percünkben „Timaffyztunk”, készültünk az iskolában. A gyerekek mondókákat tanultak, egymást is vizsgáztatták, az általam készített próbafeladatsorokat oldották meg; de még mindig ott volt a kérdés: Mi legyen a produkció?
A regionális döntőn jellemzően nagy iskolaközpontok a versenytársaink, esetlegesen saját néptánccsoporttal, citerazenekarral, hagyományőrző társulattal felvonulva, így minden évben fejtörést okoz, milyen előadással rukkoljon elő kis iskolánk.
Szerencsére épp olvastam Kovács Renátó gyűjtését a régi kisbajcsi húsvéti népszokásokról. Rögtön meg is kérdeztem Renátót, szemezgethetünk-e az érdekes szövegből – örömmel adott rá engedélyt köszönjük szépen -, kölcsönkértem a kisbajcsi templom ládakereplőjét – köszönjük Csámpai Norbert atyának – , és már készen is álltunk.
A produkcióba még besegített Bius, Bianka, Gergő (aki első osztályos létére olyan ízes tájszólással adta elő a kisbajcsi legény szerepét, hogy mindenki csak bámult) és Patrik (ő volt Kamocsai Gyula bácsi), úgyhogy együtt örülhettünk az előkelő II. helyezésnek!