Kuka Berci Vámosszabadin

Kuka Berci, a kedves kis erdei manó boldogan éldegélt Zöld Zugoly mélyén: pöttömnyi kunyhója mellett tiszta vizű patak csordogált, körbevették gyönyörű lombkoronájú fák, bokrok, és színesebbnél színesebb virágok. A környéken sok erdei állat élt, akikkel gyakran naphosszat horgásztak, fára másztak, bogyókat gyűjtöttek, facsemetét vagy virágot ültetettek. Kuka Bercinek boldog, gondtalan élete volt barátaival.

Egy napon aztán a manó felkerekedett, hogy meglátogassa rég nem látott nagybátyját, Erdő Benőt, aki a Kerekerdőben élt, de egy hét elteltével már hiányzott az otthona, a barátai és a növényei. Így búcsút vett Erdő Benő nagybátyjától és hazaindult.

Már alig várta, hogy újra megpillanthassa Zöld Zugolyban kunyhóját, ám amikor átvágott az otthona közelében lévő tisztáson, rémisztő látvány tárult a szeme elé: az erdőt ellepte a szemét, a patakba egy, a partra dobott kannából fekete folyadék került, megszennyezve annak vizét. Az erdei állatok mindannyian elmenekültek a környékről, hiszen se víz, se élelem nem maradt, mindent szemét borított. A kupacok a kunyhója ajtaját is eltorlaszolták, így még oda sem tudott bejutni.

Kuka Berci elkeseredetten sírdogált, majd szemeiből kitörölve a könnyeket felkerekedett, hogy megkeresse az öreg. bölcs Tölgyet, hogy segítséget kérjen tőle. A Tölgy nagyon megsajnálta Bercit. Elmesélte neki, hogy rossz, nemtörődöm emberek dobálták el a szemetüket, szennyezve ezzel a talajt és a vizet. De ha kiáll öt próbát, akkor visszakaphatja otthonát és idővel a barátai is vissza költöznek az erdőbe.

Kuka Berci nagyon boldog lett, hogy újra visszakaphatja régi életét. Ám hamar be kellett látnia, hogy egyedül nem tudja teljesíteni az 5 feladatot, ahhoz még okosodnia, ügyesednie kell! Mivel barátai messze költöztek ezért városba és falvakba indult, hogy felnőttektől, gyerekektől segítséget kérjen.
Így érkezett meg hozzánk, Vámosszabadira is, Kuka Berci, ahol az iskola kis diákjai lelkesen hozzáfogtak a sok szemét eltakarításához, az öt próba teljesítéséhez.