Köszöntjük honlapunkon!

„A lélek mozgásban” –ez a paralimpia mottója, ami azt az üzenetet szeretné közvetíteni a világ felé, hogy ha a lélek mozdul, az a testet is mozgásra, cselekvésre kényszeríti. Ahhoz pedig, hogy a lélek megmozduljon, megértés, tapasztalás, és befogadás szükséges.

Ez a megismertetés a célja Lélekmozgató programnak, amit a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Fogyatékosok Országos Diák-, Verseny-, és Szabaidősport Szövetsége hozott létre a parasportolók megünneplésére és amihez idén először iskolánk is csatlakozott.
A Faluház dísztermében először a Honeybeast Idevaló c. dalára készült videoklipet tekintettük meg, mely az elfogadásról szól.
A klip egyik szereplője Illés Fanni úszó paralimpikon, aki lábak nélkül született, a másik Demeter Orsolya, aki Down-szindrómával született, és így lett színész. A harmadik pedig Sárai Rita táncművész, aki 29 évesen került kerekesszékbe egy baleset miatt. De megtanult vele együtt élni, kijött a depresszióból, és teljes életet él, tanít. Hihetetlenül sugárzó személyiség, és az optimizmusa mindenkire hatással van.
„Látod, semmi nem történt
csak elpazaroltál egy töltényt
de itt a golyó a szívemben

nincs baj, de játsszunk inkább mást
tedd el a furcsa pillantást
részemről minden rendben.”
A dal elhangzása után csend borult a teremre. Látszott a gyerekek arcán, hogy kis lelküket megérintette a történet.

Majd arról beszélgettünk, mit is jelent a parasport, pontosabban a para szó, miért éppen ezt használjuk. Ez egy görög eredetű szó, aminek a jelentése párhuzamos, és azt szemlélteti, hogy a fogyatékos emberek sportmozgalma és az épek sportmozgalma egymással párhuzamosan halad.
5+1 fogyatékossági típus (a látás, a hallás, a beszéd, a mozgás, az értelmi fogyatékossággal élő és a szervátültetett sportolók), amiket megkülönböztetünk egymástól.
Nagyon fontos, amikor a fogyatékossággal élők sportjáról beszélünk, hogy a szóhasználatunk helyes legyen. Bántó, ha azt mondjuk szellemi fogyatékos, helyette értelmi fogyatékos.
Nem használjuk a tolószék szót, helyette kerekesszék.
Nem süket, hanem siket.
Nem egészséges, hanem ép.
Nagyon fontos a tisztelet. A megbecsülés jele, ha helyesen használjuk ezeket a szavakat.

Ezután kedves vendéget köszöntöttünk: Keller Péter  fiatalembert, aki egy genetikai rendellenességgel született: az ízületek merevek a felső végtagjaiban, így fogni, markolni nem tud erősen. És aki itt, a mi kis iskolánkban tanult meg írni-olvasni.
Peti mesélt a gyerekeknek arról, hogyan tanulta meg már a speciális óvodában a ceruzafogást, hogyan kellett megtanulnia egyedül öltözködni, enni, leküzdeni a mindennapi nehézségeket, hiszen jól tudta, hogy nem számíthat örökké a felnőttek segítségére.

 
Ő is parasportoló volt, hiszen évekig úszott, versenyekre járt, ami neki és sorstársainak sokkal megerőltetőbb, mint az ép embereknek, hisz adott esetben nem tudnak eljutni egyedül az edzésre és már a sportruházat felvétele sem egyszerű (tovább…)

Miért jó az önálló olvasás?

Az olvasás fejleszti az elmét.
Az olvasás segít új dolgokat felfedezni.
Az olvasás fejleszti a képzelőerőt.
Az olvasás fejleszti a kreativitást.
Az olvasás fejleszti a koncentrációt.
Az olvasás fejleszti a memóriát.
Az olvasás fejleszti az önértékelést.
Az olvasás fejleszti a szókincsünket.
A szavaknak ereje van!
A tudás hatalom!

Kis iskolánkban nagy gondot fordítunk arra, hogy a gyerekekkel megszerettessük az olvasást.
A gyerekek rendszeresen elhozzák kedvenc könyvüket, melyet otthon apával-anyával, később már egyedül olvastak és ajánlják osztálytársaiknak is. Pár mondattal elmondják miről szól, kik a szereplők, mért tetszett, melyik a kedvenc képük. A tavalyi tanév nagy sikere után szeptemberben újra meghirdettem az olvasóversenyt, melyre nagy lelkesedéssel neveztek a másodikas gyerekek: Az otthon – önállóan – kiolvasott könyvet a szokott módon bemutatták, feltettük a faliújságra a címét a nevükhöz, majd félévkor az eredményhirdetésen büszkén vették át a könyvjutalmat és az oklevelet. Biztatásomra és a jó példát látva a második félévben az elsősök is kedvet kaptak! Beiratkoztak a helyi könyvtárba, ahol Berényi Éva néni segítségével az ő szintjüknek megfelelő könyveket kölcsönöztek és lelkesen belevetették magukat a betűk világába. Pár nap múlva pedig már jól megérdemelt büszkeséggel hozták is kiolvasva őket és a nagyoktól látott módon mutatták be a többieknek. Sőt azóta is egymás között cserélgetik a kikölcsönzött könyveket és alig bírják kivárni, mikor mehetnek újra a könyvtárba.

Úgy érzem, jó úton haladunk!
Kamocsai Antalné 
Kriszti néni