Trianoni békediktátum 100. évfordulóján tartott emlékműavatás és megemlékezés

Pajor Károly alpolgármester avatóbeszéde:

Tisztelt Emlékezők!

Történelmi részletességgel és körültekintő alapossággal vizsgálva Trianon rendkívül nagy témakör, melyet történészeink időről-időre elénk vetítenek. De ha az ok-okozatok, külső és belső körülmények részleteiben való elmerülés nélkül akarjuk Trianon lényegét egy mondatban összefoglalni, akkor tényszerűen és történelmi bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a történelmi Magyarországot, mely 1000 éven át védte és gazdagította Európát, az 1920-as trianoni békediktátummal, a történelemben addig és azóta is példa nélküli kegyetlenséggel és igazságtalanul szétszakították. Azóta, az elmúlt 100 év minden nemzedékében újra és újra megfogalmazódik a kérdés: hogy fordulhatott ez elő, mit tehetünk ellene, tehetünk-e valamit ellene. Ma a 100. évfordulón mi vagyunk itt, ma nekünk kell kimondanunk: a trianoni döntéseket ha tudomásul is kell vennünk, elfogadni soha nem fogjuk! A legnagyobb felelősségünk pedig abban áll, hogy a következő generációnak is továbbadjuk az emlékezés igényét és képességét
.

A magam részéről az Isteni gondviselés által megerősített magyar szellemnek gondolom, hogy a 20. század viszontagságai között, idegen államok fennhatósága alatt, folyamatos és szándékos ellen-intézkedések közepette, a határon túli magyarság 100 év után is fennmaradt. Megfogyatkozott ugyan, de fennmaradt. Ha a 20. századi évtizedekben ez sikerülhetett, akkor a mostani, határok nélküli Európában a helyzet több mint reményteli.      

Amit ma tehetünk Trianon ellen, az az, hogy ébren tartjuk az azt megelőző 1000 éves Magyarország emlékét. Hogy kimondjuk és kiállunk amellett, hogy a határon túli magyarok nem szlovákok, nem románok, nem szerbek, nem ukránok, hanem magyarok. Mindenki tesz Trianon ellen, aki ellátogat határon túli területekre, aki otthonának érzi az egész Kárpát-medencét, aki kapcsolatot ápol határon túli magyarokkal, aki határon túli magyar intézményeket támogat, aki kész kiállni a határon túli magyarság ügyeiért, aki nem csak országban, hanem nemzetben gondolkodik, és aki időről időre feleleveníti ismereteit az 1000 éves Magyarországról. Összefoglalva, feladatunk és a jövő iránti felelősségünk abban áll, hogy tudatosan és folyamatosan frissen tartsuk a nemzeti érzelemmel átitatott hazaszeretetünket, nemzeti összetartozás érzésünket.

Meggyőződésem, hogy a nemzeti összetartozás ily módon való erősítése által, ha a határon túli területek érzékelhetik a mögöttük álló nemzeti egységben rejlő erőt, akkor az maga után vonja a magyar területek újbóli elmagyarosodását is. El sem tudjuk képzelni, milyen nehéz lehet többségi társadalomban, hátrányos helyzetbe kényszerített kisebbségként a gyermekeket magyarnak nevelni, magyar iskolába járatni, és egyáltalán: magyarnak maradni. De érzékelhető összefogással, büszke magyarsággal, erős háttér támogatással, a magyar területek az egyéneken keresztül újból megerősödhetnek, létszámban növekedve nemzeti sajátosságaikat, de jogos autonómia igényeiket is erőteljesebben érvényesíthetik majd. 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti összetartozás évében a nemzeti összetartozás napja van. Vélhetően sok Trianon emlékművet avatnak ma országszerte. Ezeknek az emlékműveknek abban áll az óriási erejük, hogy rájuk nézve újra és újra felidéződik a közös gondolat. Megpillantva őket Trianon fájdalma és gyásza mellett büszkén emlékezünk és tisztelettel gondolunk a több mint 1000 éves történelmünkre és a 100 évet meghaladó, határokon átívelő nemzeti egységünkre. Segítségükkel folyamatosan frissen tarthatjuk gondolatainkat, és így rajtunk, a nemzet sok-sok tagján keresztül, újra és újra, folyamatosan egyesülhet lélekben a nemzet.

Ha pedig a kollektív nemzettudatunkban – mint egyfajta imában – folyamatosan frissen tartjuk magyarságunkat, nemzeti egységünket, akkor Trianon soha nem fog beteljesedni! Így a gyászon és veszteségtudaton felülemelkedve büszkén, de kellő alázattal adhatjuk meg a magyar választ Trianonra. 

És végül egy utolsó gondolat: a történelemben semmi nem örök. Ha majd egyszer a külső körülmények úgy alakulnak, hogy a határon túli területek az ott lakó magyarokkal és akár nem magyarokkal együtt – most még nem látható okok miatt – dönthetnek hovatartozásukról, akkor mi, a nemzet tagjai határon innen és túl, erre lélekben és szellemben felkészülten, készen fogunk állni. Babits Mihály ezt így fogalmazta meg: Erős igazsággal az erőszak ellen: igy élj, s nem kell félned, veled már az Isten. Kelnek a zsarnokok, tünnek a zsarnokok. Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod. Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg, és jön az igazság, közelebb, közelebb… 

Végül egy gondolat erről az emlékműről (leleplezés)
Az emlékművet az önkormányzat a képviselőtestület egyhangú támogatásával valósíthatta meg. Anyaga gránit, súlya kb. 330 kg. Fent a címer mellett a Szózat történelmi felszólítása olvasható: Hazádnak rendületlenűl Légy híve, oh magyar
Alakjának szimbolikája mutatja egyrészt a 2/3-1/3-ad részben való szétszakítást, másrészt a történelmi határok ellenállását és egyben tartó erejét, ami a végleges és visszafordíthatatlan szétszakadásnak ellenáll.
Alul pedig a szöveg: A nemzeti összetartozás évében a trianoni békediktátum 100. évfordulóján, a Magyar Nemzet államhatárokon átívelő évezredes egysége előtti tisztelettel, állíttatta Vámosszabadi Község Önkormányzata 2020. június 4. 

Mostantól tehát Vámosszabadi is csatlakozik azon településekhez, ahol a nemzeti lelkület ilyen módon egyesül. Mi vámosszabadiak is osztozunk gondolatban a határon túlrekedt sorsokban, de büszkén gondolunk a Trianon előtti történelmünkre és bízunk az ezutáni egységben is.