2013: Benkó Tibor
Előterjesztés a Képviselő-testület ülésére
Tisztelt Képviselő-testület!
Benkó Tibor plébános urat nyugodt szívvel ajánlottam a Képviselő-testület elé, posztumusz díszpolgári címre, hiszen személyesen, – bátran mondhatom -közelről ismertem Tibor atyát, köszönhetően Bácsán élő apósomnak, Vida Károlynak, aki minden vasárnap szeretettel hívta meg ebédre. A sok-sok együtt töltött időben egy nagyon határozott, művelt, okos embert állt módomban megismerni. Csak remélni tudom, hogy ugyanúgy barátként tekintett rám, ahogy én őrá. A másik nyomós érvem az volt, hogy a tradicionálisan vallásos Vámosszabadiban még nem volt a közösségépítésben ily módon élenjáró személy díszpolgár, és ezáltal a kitűntetett személyek palettája egy újabb színnel gazdagodik. Most pár szóval a munkásságáról:
Benkó Tibor 1950. október 20-án született a Veszprém megyei Gannán. Nehéz körülmények között telt gyermekkora, családjának a Felvidékről kellett menekülnie, és a kommunista társadalom csak nehezítette beilleszkedésüket az új hazába. A család 1951-ben Nagymarosra költözött, ahol a kis Tibor gyorsan a templomhoz szokott. Meghatározó jelentőségű volt a kisfiú számára Horváth István esperes és nevelőinek szellemi vonzása, valamint itt ismerte meg Benkó Tibor fiatal korában Beton atyát, azaz Balás Bélát, a jelenlegi kaposvári püspököt. Elvhűséget, szellemi szilásságot, rendületlenül kitartó hűséget tőle merített. Beszélgetés közben gyakran emlegette az Esztergomi Ferences Gimnáziumban történteket, melyek életre szóló emlékeket hagytak lelkében. Innen egyenes út vezetett hivatása irányába. Az esztergomi szemináriumban folytatta tanulmányait, majd 1974-ben pappá szentelték. Pappá szentelése után gyorsan különböző szolgálatokra rendelte elöljárója. Ludányhalásziban szolgált káplánként, majd Tokodon káplán, közben plébános helyettes Nagysápon. 1988 óta szolgált Győr-Bácsán és Vámosszabadiban. Bácsán talált otthonra. Később Kisbajcson is ő látta el a papi teendőket. Időt fordított a hittanosok és a ministránsok szervezésére, sokszor vitte táborozni az ifjúságot, rendszeresen jártak a nagymarosi ifjúsági találkozókra. Már kezdetektől fogva sikerrel alkalmazta a számítástechnikát, később önállóan végezte a Templomi Levelek szerkesztését, melyet havonta jelentetett meg, hívei legnagyobb örömére, mindhárom plébánián, aminek egyben saját maga volt kiadója szerkesztője és fő cikkírója. Ezek a lapok mára már helytörténet-krónikai értékkel bírnak. Plébánosként az ő idejében történtek templomfelújítások mindhárom településen. Hobbiszinten megkezdte a templomi rádió, a Szent István Rádió működtetését, amelyet hosszú éveken keresztül szerkesztett és üzemeltetett. Szerény, puritán, ugyanakkor egyenes gondolkodású ember volt, ezt az egyenességet ugyanakkor másoktól is elvárta. Új színt vitt a papi hivatás gyakorlásába. Példát mutatott, akik ismerték, tanítványai lehettek, a tiszta egyenes gondolkodásban, a szilárd elvhűségben és az élet alapvető dolgaiban megnyilvánuló rendíthetetlen következetességben. Fiatalabb éveiben még erőben jól bírta, szívesen és örömmel szervezett – leginkább – csónakos kirándulásokat, rajongója volt a természetnek és a természetábrázoló magyar irodalomnak. Ezeket az értékeket igyekezett átültetni tanítványaiba és környezetében lévőkre. Mondjuk ki: a nagyon omladozó, mállott épületből egy felújított „Isten házát” adott Vámosszabadinak. Elhatalmasodó betegsége fáradékonnyá tette, lassan le kellett volna adnia a kisbajcsi és a vámosszabadi szolgálatot. Tiszta nagylelkűségére jellemző, hogy végrendeletében teljes ingó- és ingatlan vagyonát a Közösségre hagyta, mindenfajta megkötés nélkül. Leszármazó hiányában a Vámosszabadi Egyházközség ápolja az emlékét, így a kitüntető cím átvételére is az Egyházközösség jogosult.
Vámosszabadi, 2013. október
Kukorelli Norbert
alpolgármester